Job 13

1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette. 2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek. 3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok. 4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok. 5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek! 6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek. 7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot? 8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök? 9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt? 10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok. 11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése? 12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok. 13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is! 14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem. 15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt. 16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató. 17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel. 18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam. 19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok. 20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el: 21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem; 22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem. 23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem! 24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem? 25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl? 26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit; 27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet. 28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett: